Hetek, hónapok óta kering ez a kérdés: Hogyan tovább? Egyéni szinten, hogyan találjak munkát vagy váltsak-e most? Vállalati szinten hogyan vezethető egy távoli csapat, vagy lehet-e hibrid rendszer?
Rengeteg cikk és tanulmány látott napvilágot, webináriumokon a résztvevők megosztották a saját megéléseiket és problémáikat, azt el kell fogadni, hogy nincs csodaszer, nincs általánosan működő képlet. Élő, organikus szervezetek vannak, vállalati és egy egyéni célokkal. Mi lehet a közös? Az élni akarás, a működés fenntartása. A szervezet továbbra is prosperáló szeretne lenni, az egyén pedig boldogulni szeretne, jól érezni magát a bőrében, viszonylagos kényelembe dolgozni otthon vagy az irodában. Közel másfél éve írtam egy cikket a tanulékony szervezetről, amelyben nem csak a szervezet változik a külső/belső igények alapján, hanem az egyén is változásra kész. Most ezt éljük. Ellenállunk vagy beleállunk. A feldolgozási folyamat leírva egyszerű:
Felismerés – Bevonódás/dilemma/ – Megoldáskeresés
Igen, leírva egyszerű, de ha magunkba nézünk, akkor a megélés fájdalmas is lehet, de az új rendszer kiépítéséhez szükséges a fájdalompontokat látni. Egy fitness edzőtől hallottam, hogy ahhoz, hogy top alakod legyen fájdalmas az út. Ha belegondolunk nagyon is igaza van. A fájdalom tompítható, ha a folyamat lépéseit igyekszünk betartani, a változásra felkészülni.
1. Felismerés
Első lépésként azonosítsuk a problémát, a megoldandó kérdést. Jelen esetben, azt már mindannyian megtapasztaltuk, hogy másképpen dolgozunk, mint korábban, most már nem mondhatjuk, hogy átmeneti megoldás elég lesz, hisz nem 1-2 hónapról van szó. Ennyi idő alatt, ha egy vállalat ellenállt, akkor már nem életképes.
A körülmények megváltozása az álláskeresésre is kihat, jelenleg másképpen fogunk állást találni, mint korábban. Bizonyos szakmák eltűnnek, átalakulnak. Álláskeresés szempontjából érdemes kiszélesíteni a perspektívát, kihasználni olyan rejtett képességeket, készségeket, amiket korábban nem igazán használtunk. Erősségeink feltérképezésénél mindent gyűjtsünk össze, akár egy külső szem (barát, tanácsadó) segítségével.
2. Bevonódás/dilemma/
A csapatot, a kollégákat ismertessük meg a problémával. Az nem a vezető hibája, ha például az elszigetelődés érzése eluralkodik a kollégákon. A probléma kétpólusú lesz egyrészt, ha ezt nem jelzi a csapat, másrészt, ha nem tesz ellene a vezető. Ennél a pontnál fontos látni a döntési dilemmát: felismertem és teszek-e ellene? Foggal-körömmel ragaszkodni a megszokotthoz most nem jó taktika. Ahogy fentebb írtam az egyén is változásra kész, a jó vezetőnek is (a csapattagoknak is) változnia kell.
Döntési dilemmával találhatjuk szembe magunkat az álláskeresésnél is: váltsak vagy sem, elfogadjam-e az ajánlatot vagy sem? Az elhamarkodott döntés ellen két dolgot tehetünk: időt kérünk és kockás papír segítségével összegyűjtjük a pro és kontra érveket. Azt látom, toborzási specialistaként, hogy nem minden áron váltanak a munkavállalók, ez nem is baj, viszont a hirtelen döntésből például egy állásajánlat elutasításából már nem tudunk visszakozni.
3. Megoldáskeresés
Felmerülő ötletek, lehetőségek számbavétele az utolsó pont. A szervezeti változás esetén a közös megoldások lesznek eredményesek és hosszútávon fennmaradók. Ha már a munkavállalókat megismertettük a problémákkal, kérdésekkel, akkor a megoldáskeresésébe is vonjuk be őket. Ha az általuk javasolt megoldást is megvizsgáljuk, sőt akár ki is próbáljuk, akkor nagyobb lesz az elköteleződés.
Az álláskeresési idő hosszabb lett, így a köztes megoldások, mint például az átmeneti, projekt jellegű munkák, megbízási szerződéses feladatok is felértékelődnek. Ahogy az állások tekintetében szélesítjük a perspektívát, úgy a megoldások tekintetében is. A jelenlegi megváltozott munkaerőpiacra hivatkozva ne hagyunk fel az álláskereséssel, hanem változtassunk a stratégiánkon.
Akár teljesen újrakezdünk, akár megváltoztatva folytatunk lássuk, azt, hogy folyamatosan fejlődünk.