Kiskamasz gyerekeimnek mindig azt mondom, hogy olyan nincs, hogy mi lett volna, ha. Nincs mi lett volna, ha nem engem feleltetnek, ha nem esek el a meccsen, ha nem kettest dobok a játékban. Csak egy adott pillanat létezik: engem feleltettek és nem tanultam, elestem és be kellett kötözni a lábam, kettest dobtam és ezért a tesó nyert. Ha a feltételezésből indulunk ki, képesek vagyunk párhuzamos múltbeli képet létrehozni, amiben minden egyszerűbb, szebb és könnyebb. Csalóka képet alkotunk, ami elvezethet oda, hogy a jelenlegi helyzettel folyamatosan elégedetlenek leszünk. Az „itt és most”-ot ismerjük meg inkább jobban: mi vezetett odáig, mit tettünk, mit tehetünk másképpen legközelebb.
Pont ugyanígy soha nem teszem fel a kérdést (és biztos vagyok benne, hogy más anyuka sem), hogy mi lett volna, ha nem három gyermekünk születik. Rengeteg energia elmegy, ha olyan helyzetet elemzünk, ami meg sem történt. Anyaként, munkába visszatérőként máshol van szükség erre a plusz energiára. Munkába visszatérőként ne abból induljunk ki, hogy könnyebb lenne, ha nem csak részmunkaidőt tudnánk vállalni, vagy ha nem négyre kellene menni az oviba/bölcsibe. A helyzetet vizsgáljuk meg és arra alapozva alkossunk stratégiát.
Választás
Tapasztalatom az, hogy az anyaság a legmegosztóbb téma bármelyik társaságban, fórumon. Számtalan érv van módszerek, praktikák mellett és ellen: kinek mi vált be, mi hozott eredményt. És ez egy olyan téma, amihez mindenki szeret hozzászólni, hisz vagy anyai, vagy gyermeki szerepben, de átélte. Mindig felmerül a kérdés, hogy mi lett volna, ha másképpen csinálom, jól csináltam, jól csinálom? Dilemmáink számát csökkenteni tudjuk, ha szikla szilárdan kiállunk döntésünk mellett legyen szó: etetésről, altatásról vagy a munkába visszatérésről. Legjobban mi ismerjük az élethelyzetünket, gyermekünket és saját igényeinket. Önmagunk megismeréséhez nagyszerű lehetőség a gyermekvárást megelőző időszak és a gyermek érkezése. Mennyit bírunk (akár alvás nélkül), milyen igényeinket nem tudjunk elnyomni vagy éppen, hogyan adunk fel mindent.
Tervezés
Ahhoz, hogy választásunk mellett valóban ki tudjunk állni, érdemes egy részletes tervezéssel, helyzetelemzéssel felkészülni. Ha a felmerülhető helyzetek többségét sorra vesszük, a legkisebb az esélye, hogy egy jól irányzott kérdés kételyt szüljön bennünk. Akár a munkába visszatérés előtt 3-4 hónappal kezdjünk egy listát készíteni, hogy milyen prioritásaink vannak a munkával kapcsolatban (pl. mennyi időt töltenénk otthon, mennyit utaznánk egy állásért stb.).
Ha az adott helyzetet tudjuk felülről nézni, kettőt ellépve átgondolni, akkor a „mi lett volna, ha” érzés kevesebbszer kerít hatalmába. Nehéz ezeket a helyzeteket megteremteni, de megéri (nekem bevált :).
December végén ezt a cikket gondolatébresztőnek szánom és a januári két részes dilemmák sorozat (január 7. Döntési dilemmák, január 14. Karrierdilemmák) bevezetése.