Egy butácska szójátékot választottam címnek, azonban a dilemma valóban létezik. Az újtól a többség tart, a változást alaptermészetünkből fakadóan általában nem jól viseljük. Azonban az adott munkahely varázsa idővel megváltozhat. A kezdeti lelkesedést, a pörgő munkaritmust rutin feladatok váltják fel és a vérmérséklettől függően pár év vagy akár egy évtized után fásulttá válunk. Ilyenkor jön egy pont, amikor érdemes mérlegelni.

Maradjak?

A megszokottból mindig nehéz kiszállni és lehet, hogy nem is ez az egyetlen megoldás. Próbáld a jelenlegi helyzetet kívülről nézni, sorra venni, hogy milyen lehetőségeid vannak a váltáson kívül. Például van-e olyan terület, amit kipróbálnál cégen belül egy új munkakörben? Sokszor alkalmazzák a cégek a munkakör rotációt, vagyis adott szinten újabb munkakörökben próbálhatják ki magukat a munkatársak. Tanulnál-e valamit, ami ehhez a munkakörhöz kapcsolódik? Továbbképzésre külön keret szokott lenni a vállalatoknál, hogy a folyamatos fejlődést támogatni tudják. Ismersz-e minden kollégák? Néhány új kapcsolat felrázhat, akár új kollégákkal együttműködve új színt vihetsz a napi rutinba. Ha megvan az új motiváció, lendület szívesebben fogsz dolgozni.

Milyen jelek utalnak arra, hogy mégis válts?

Három csoportba szedtem össze azokat a szituációkat, amik azt mutatják nem maradt más megoldás, mint új állást keresni.

1) Sikerélménytől mentes mindennapok, kihívás nélküli feladatok biztos jelek arra, hogy ideje más lehetőség után nézni. Ha már nem tudsz fejlődni az adott cég keretein belül és a belső motivációt elvesztetted érdemes körbenézni a munkaerő-piacon.

2) Ha a napi feladatok elvégzése lelkileg megterhelő, állandósul a stressz, akkor ez is jelezi számodra, hogy más munkahelyet keress. A túl sok stressz fizikai tüneteket okoz, így ez az élet minden területére kihat. Munkaidő után nem tudod letenni a feladatokat, személyes kapcsolataidban is a munka lesz meghatározó.

3) Ellehetetlenítik a munkavégzést. Vagyis olyan szinten megromlik a viszony csapaton belül, ami elviselhetetlenné teszi a közös munkát. A lelki terror, a jogtalan bánásmód a teljesítményre, sőt az általános kedélyállapotra is rányomja a bélyegét.

A jelek közül bármelyiket észleled érdemes komolyan fontolóra venni az új munkahely keresését. Itt is kiemelném azonban az egyéni élethelyzetet, az egyéni tűréshatárt. Senki ne a papíron leírt okok miatt döntsön, hanem azért mert a saját karrierje, élete szempontjából elért ehhez a ponthoz. Ezek a jelek útmutatók.

Váltás lépésről lépésre

A döntés meghozatala után óva intek bárkit, hogy csak úgy felálljon és elhagyja az irodát. Érdemes körbenézni a munkaerő-piacon, milyen lehetőségeink vannak, utolsó álláskeresésünk óta hogyan változott a munkaerőpiac.

Ha találunk megfelelőnek tűnő állásokat, akkor adott állásra frissítsük az önéletrajzunkat. Ahogy a munkaerőpiac változott az önéletrajzok felé támasztott elvárások is változtak (erről itt írtam). Készülj fel, és kezdj el állásinterjúkra járni. Sokat tanulhatsz magadról és friss ismereteket szerezhetsz a cégekről is.

Amikor megtaláltuk az új munkahelyünket (és egyeztettük, akár alá is írtuk az új munkaszerződést) az felszabadító érzés, azonban még ilyenkor sem szabad csak úgy eltűnni az előzőtől. Szóljunk időben a munkáltatónak, zárjuk le úgy a munkakörünk, ahogy munkáltatóként mi is elvárnánk a munkatársaktól. Váljunk el korrekten, soha nem lehet tudni mikor lesz szükségünk ezekre a kapcsolatokra.

A váltás senkinek sem könnyű. Érdemes mindig két lépést visszalépni és minél objektíven nézni az helyzetet. Soha ne féljünk ehhez külső segítséget kérni, mert sokszor nem látjuk a megoldást.