
Az életünk minden területén fontos a motiváció, ez az erő visz előre bennünket, mind a magánéletben, mind a munkában. Azt gondolom, hogy a magánéletben a motivációkat mi alkotjuk, mi keressük. A munkában azonban a környezetünk (akár a főnök, akár a HR) hat ránk, felkínál bizonyos motivációs eszközöket és van, ami működik és van, ami nem. Egyik legősibb ilyen eszköz a pénz. Azonban számos kutatás bizonyítja, hogy már nem minden esetben motivál a pénz. Ha valaki nem ért egyet ezzel a kijelentéssel, akkor bevezetésnek feltétlenül olvassa el családi kis történetünket.
Korábban már volt arról szó, hogy próbálom a gyerekeket minél jobban bevonni a közös „teherviselésbe”, vagyis a házimunkába. A két fiú leleményes kis üzletember lesz, mert bár szívesen beálltak segíteni, rögtön jött a kérdés is, hogy mennyit fogok ezért fizetni. A nevelési módszerről most ne nyissunk vitát, nem mondom, hogy ez volt a legjobb döntésem, de felállítottunk egy rendszert és fizettem. Azonban 2-3 hónap múlva miután összegyűjtöttek egy kis pénzt (7 évesek 2-3 ezer forint nagy összeg számukra) elkezdtek trehányul takarítani, illetve bojkottálták a munkát. Vagyis a pénz, mint motivációs eszköz elveszítette a szerepét. Úgy gondolták, hogy a számukra fontos focis kártyát, újságot, fagyit ebből a pénzből bőven megvehetik, így már nem is olyan fontos, hogy tovább gyűjtögessenek. Nem tudom, hogy ha kifogy a kassza visszatérnek-e, mert alapjaiban borítottam fel a fizetős rendszert. Azonban ezen elgondolkodva indult útjára ez a cikk.
Mi az, ami motivál?
Munkahelyi motivációval kapcsolatos cikkeket olvasva,
előadásokat hallgatva többször felmerül, hogy a mai világban a pénz már nem
motivál. Azt gondolom, hogy ez megállja a helyét, ha az alap szükségleteink
kielégítéséhez elegendő anyagi javakkal rendelkezünk.
Ahhoz, hogy a munkát ellássuk elég a pénz. Azonban manapság már csak az tud
fejlődni, az a cég fog versenyelőnyt szerezni, aki ezen túlmutat. Vagyis a
munkatársak nem csak bemennek, hanem értéket teremtenek, alkotó tevékenységet
végeznek. Azonban ez mivel érhető el? A varázsszavak: kiteljesedés, kollektíva,
az ügy, döntésbe való részt vétel. Ezek a szavak csak az egyénnel működnek, ,
ahhoz, hogy valóban legyen hatása a megfelelő embernek kell lehetőséget
biztosítani. Nem mindenkit motivál a kiteljesedés, vagy a jó csapat. Egyéni
szinten szükséges vizsgálni a motivációs elemeket. Amennyiben van rá lehetőség
egy adott szervezeten belül fontos, hogy mindenkinek legyen lehetősége saját
motivációs „csomag” összeállítására. A fiatal generációt mással lehet jobb
teljesítményre ösztönözni, mint egy munkába visszatérő gyerekes szülőt. Ami az
egyiknek motiváció, lehet, hogy a másiknak egy taszító tényező. Vegyük a
fáradságot és szánjunk időt a kollégákra, hogy a legjobb teljesítmény
eléréséhez szükséges motivációkat megtaláljuk.
Másik oldalon pedig, mint munkavállaló igenis legyünk tisztában azzal, hogy mi az, ami motivál. Csak úgy tudjuk saját igényeinket érvényesítni, ha jól látjuk, mit szeretnénk. Nincs is annál nagyobb erőforrás pazarlás, mint amikor a HR egy jónak vélt ötletbe rengeteg időt beleöl, majd kiderül, hogy senkinek nincs igénye rá. Talán azért alakul ez ki, mert nem nyílt a kommunikáció és nem tudja a munkavállaló jól képviselni, továbbítani igényeit.
Kettőn áll a vásár, újra visszaköszön az önismeret, kommunikációs a munkavállalói oldalon, nyitottság és agilitás a munkaadói oldalon.