Nagyon sok cikk és írás született már az énidő fogalmáról, fontosságáról. Főleg a kisgyereket nevelő, esetleg mellette még dolgozó nők esetében, akik megfeszített tempóban intézik az ügyeiket, mások igényeit a maguk elé helyezve. Az ilyen cikkek elolvasásán és az egyetértő bólogatáson túl történik-e valami? Azt hiszem valami elindult, de még mindig nagyon kevesen szervezik meg úgy a hetüket, hogy legalább 1-2 óra magukra is jusson. Bevallom, nálunk sincs ez mindig így, pedig tudom, hogy fontos lenne. Miért nem törődünk ezzel? Talán a múltunkban van az egyik gyökere. Ki hallotta az Anyukájától, hogy énidőt kér? Én soha, de sokat változott a világ és igenis szükségünk van ilyen pillanatokra. Ebben is egyet értettünk ma az Art&Beauty vállalkozó találkozón. Ahhoz, hogy ne sodorjon el a munka, hogy biztosan talpon tudjunk maradni olyan idő is kell, ahol ÉN vagyok a középpontban, olyan idő, ami csak a ENYÉM.
Ma úgy jártam, hogy az ölembe hullott az énidő, nem is számítottam rá. Reggel izgatottan készültem az Art&Beauty című soron következő vállalkozó találkozóra. Jóval a kezdés előtt érkeztem Füredre, így gondoltam a Balaton part ideális helyszín lesz a várakozásra, a Morzsa Bisztró (a találkozó helyszíne) úgyis közel van. Leültem és hosszú percekig néztem a vizet, már itt éreztem, hogy ez a pár óra más lesz. Volt időm átgondolni és végiggondolni, senki sem sietett, nem Anyáztak a gyerekeim, csak ültem. Már kezdtem szégyellni magam, ezért egy gyors telefonos egyeztetés következett és irány a Morzsa. Kis csoportban gyűltünk ma össze. A két bemutatkozó vállalkozó személye, a kis egyedi kézműves képeslap, a rögtönzött smink bemutató élménydússá tette a délelőttöt. Megismerhettük a két remek vállalkozás útját az ötlettől a működő vállalkozásig. Zsuzsa elragadó lelkessége, kreativitása és gyönyörű ékszerei (https://hu-hu.facebook.com/hevipart/) jó kezdés volt. Alkotásaival Hévízen és a környékbeli vásárokon találkozhatunk. Annamari kiegyensúlyozott személyisége megnyerő volt, informatív előadása hasznos lesz a jövőben is. Többen összenéztünk, hogy a Sminksuliba (http://sminksuli.hu/) mi is beiratozunk. 🙂 Nem volt cél a networking, az eladása, a meggyőzés, csak voltunk, ott a pillanatban. Tapasztalatokat osztottunk meg, élveztük a beszélgetést. Köszönöm a résztvevőknek, ez volt az énidőm erre a hétre!
Járjatok nyitott szemmel, bármikor adódhat olyan pillanat, amikor kiélvezhetitek az énidőtöket. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl, ha meglátok egy préselt virágot vagy egy vörös rúzst eszembe fog jutni a mai nap.
Nagyon sok cikk és írás született már az énidő fogalmáról, fontosságáról. Főleg a kisgyereket nevelő, esetleg mellette még dolgozó nők esetében, akik megfeszített tempóban intézik az ügyeiket, mások igényeit a maguk elé helyezve. Az ilyen cikkek elolvasásán és az egyetértő bólogatáson túl történik-e valami? Azt hiszem valami elindult, de még mindig nagyon kevesen szervezik meg úgy a hetüket, hogy legalább 1-2 óra magukra is jusson. Bevallom, nálunk sincs ez mindig így, pedig tudom, hogy fontos lenne. Miért nem törődünk ezzel? Talán a múltunkban van az egyik gyökere. Ki hallotta az Anyukájától, hogy énidőt kér? Én soha, de sokat változott a világ és igenis szükségünk van ilyen pillanatokra. Ebben is egyet értettünk ma az Art&Beauty vállalkozó találkozón. Ahhoz, hogy ne sodorjon el a munka, hogy biztosan talpon tudjunk maradni olyan idő is kell, ahol ÉN vagyok a középpontban, olyan idő, ami csak a ENYÉM.